Mi vestido azul – A kék ruhám

 Flor: És én várni fogok Rád,

És nem leszek kifestve,

Tudom, hogy nagyon szereted, amikor természetes vagyok.

És annyira pontosan fogok érkezni,

Nem akarok több időt vesztegetni.

Minden másodperc, amit késel az egy elszalasztott csók.

 A kék ruhámat veszem majd fel,

Amit a legjobban szeretsz.

Kiengedem a hajamat, hogy

Játsszon vele a szél.

És a mi örök sarkunkon a levegő illatozik

Hiszen minden ablakból a szerelem bukkan elő.

 Refr: De nem jött el Ő, nem érkezik meg soha,

És a kék ruhám összegyűrődött.

Ez a sarok már nem az én sarkom,

És ez a szerelem már nem az én szerelmem.

De nem jött el Ő, nem érkezik meg soha

És soha nem tudom meg, hogy mi történt vele

Halkan sírdogáltam

És a szív elhagyott.

 Flor: És itt hagytál a sarkon,

És annyira elveszett lettem.

Ott repülnek az álmaim egy vég nélküli utcába.

És leveszem a ruhát, amit annyira szeretsz.

Teljesen meztelennek érzem magam.

Most már semmim sincsen.